Szegény öreg Citroen Berlingom már a húszas éveit tapossa, és idén ismét műszaki vizsga előtt állt. Már az előző vizsgán is jelezték, hogy ezekkel a küszöbökkel legközelebb nem megy át, ezért a vizsga előtt egy hónappal elkezdtem karosszéria lakatost keresni. Nem utolsó szempont volt, hogy viszonylag közel legyen. Így jutottam el Budakalászon lakatosként ténykedő Mező Gyulához, akinek megmutattam az autót. Megnézte, majd közölte hogy a jobb küszöb végig cserés, a másiknak meg a fele. A megbeszélt időpontban REGGEL odavittem a kocsit, és két új küszöbborítást, hogy azonnal neki lehessen látni. Az első meglepetés ekkor ért. Közölte hogy aznap már nem nyúl hozzá, mert nem ér rá. :( Továbbá fogalma sem volt arról amit előzőleg mondott, és már a két teljes küszöbről beszélt, és magasabb árról. Kérdezte, honnan vettem ezt a fél küszöböt? Onnan hogy maga mondta. Mindegy, végül rávett a két teljes küszöbre, csinálja - csak legyen rendben. Nem szaporítom a szót, a kocsi a megbeszélt péntek helyett hétfő estére kész is lett, de úgy hogy mikor érte mentem, még az alvázvédőt fújkálta rá. Erre mit mondjak - ragadt az egész, de a kocsi kell - elhoztam. Innentől beszéljenek a képek, akkor készültek, mikor közelebbről megtekintettem a művet. Hangsúlyozom, képek nem munka közben, hanem már átadás és fizetés után otthon készültek. Ki-ki döntse el, szeretné-e ilyen állapotban viszontlátni a kocsiját? 

Észrevettem egy fehér csíkot a bal küszöb elején. Mikor a körmömmel megpiszkáltam, egy tenyérnyi darab a kezemben maradt. Sikerült ugyanis az alvázvédőt a koszra és a gyári matricákra ráfújni. Az leoldotta a matricákat, ami teljes méretben levált, íme: 

Végülis korrekt, kilátszik a fém. De nem is kell festék... belül amúgy sem fújta ki, legalább kívül-belül rohad. 

Az alvázvédelem is elég korrektül néz ki, mint egy varacskos disznó, és az új borítást hosszában elvágta, mert az eredetileg felér a gumi alá. Akkor legalább valami emberi módon le lehet festeni, de a tömítő paszta ezt szerinte megoldja, ápol és eltakar, csak be kell mázolni a gány hegesztéseket. Letúrtam az "alvázvédelmet". Csak megnéztem mi van alatta, mert ennek már mindegy. Hát ez:

Így sikerült felhegeszteni. Szép, igényes munka. Legalább a gumi alatt nem látszottak volna ezek a gányolások, csak akkor le kellett volna fúrni 10-20 ponthegesztést. Szerinte ettől a munka kétszer ennyibe került volna, és ezt "így szokták". 

A másik oldal sem járt sokkal jobban, talán ki is gyulladt - ki tudja: 

Itt egy kicsit megfeszegettük, le is jött a festék, fene bánja...

Kicsit sikerült belecsiszolni a gumiba is, de kicsire nem adunk...

 A küszöb vége sem ját sokkal jobban.

Az ilyen munkáknál szokás az ajtókat levenni, az utastér belsejét meg letakarni. Jó ne legyünk maximalisták, a kárpitnak, üléshuzatoknak meg a műszerfalnak nem annyira árt a mocsok, ami csiszoláskor keletkezik. Egyrészt sok munka letakarni, másrészt majd a tulaj kiganézza. Hegeszteni meg csak addig kell, amíg elérjük, kit zavar az ajtó?!

Jó-jó, a hegesztés is beleégett itt-ott a szőnyegbe, de ne legyünk ilyen igényesek. Örüljünk annak, hogy az legalább nem gyulladt ki.

Jutott egy kis alvázvédő a kerékre is, azon legalább jól tapad, ellentétben a küszöbökkel... 

...és talán az illesztések sem annyira sikeredtek, de 1cm-nél jobban nem is áll el... 

A koszra ráfújt alvázvédő, hiába lett színre lefújva - semmit nem számít, a legkisebb ütésre (pl, valaki a sarkával hozzáér) lejön fémig. Mert olyan jól tapad. Sajnos ez már a vizsga után kiderült, ez a sérülés ott keletkezett.

Hát itt tartok most, elég elkeserítő, de ez van. Arról is vetített, hogy a küszöb alját ki fogja fúrkálni, hogy ki lehessen fújni belülről, természetesen ez is "elfelejtődött", fúrhattam ki én. Mivel többet a kocsimhoz nem nyúl, az hétszentség. Saját káromból tanultam, de meg  fogom tenni a megfelelő lépéseket. Szerencsére végig dokumentáltam, és van egy "számlám" is, ami ha másnak nem is, bizonyítéknak megfelel. 

Mindenki döntse el, hogy ezt a minőséget szeretné-e viszontlátni a saját kocsiján? Már azok közül, akit ebbe a lakatosműhelybe visz a balszerencséje. Akiket nem, azoknak nem én fogom ajánlani, talán érthető okokból... 

És végül, ha valakinek nem tetszik, hogy mindezeket megírtam: a képek az átadott "kész" kocsimról készültek, semmit nem tettem hozzá, ez a szomorú valóság. A kocsimat meg akkor fotózom, amikor jólesik. Ha nem tetszenek a képek, rendesen kell dolgozni, és akkor bátran le lehet fotózni az eredményt. Tehát mindez elkerülhető - lett volna! Arról nem én tehetek, hogy ez vállalhatatlan.

Budakalász, 2024. 06. 21.