Hát, kezdjünk bele. Nem lesz rövid, de talán érdekel valakit. Bevallom nem tudom, honnan jött az ötlet, hogy most megint építeni kellene egy csöves rádiót. Azért megint, mert régebben már építettem több példányt. Talán kíváncsi voltam, hogy azóta fejlődtem-e valamit, vagy inkább csak felejtettem? Talán csak túl sok volt a szabadidőm a téli szünetben, meg az ünnepek alatt. A dolog akkor kezdődött valamikor. A korábbi rádiókról nem igazán készült dokumentáció az építés során, és általában odáig jutottak, hogy szóljanak. Aztán kedv, vagy idő híján például soha nem lett dobozuk. Előlap, szerelőlap, gombok, hangszóró - sőt az egyikre még került rendes skálameghajtás, húrozással meg mutatóval - és lehetett hallgatni. De valahogy egyik sem lett teljesen kész. A dobozkészítés úgyis általában inkább asztalosmunka, vagy lemezmunka, tehát olyan nem-szeretem munka. Nem is csináltam meg. Elektromos ember nem szívesen vesződik már dobozzal. Csak annyi mechanika, ami a működéshez szükséges.
Most viszont kitaláltam egy új építési módszert, amivel maga a sasszi és a alkatrészek rögzítése is egyszerűbb, és átmenet a forrlécezés és a nyomtatott áramkör között. Elhatároztam, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is lesz valami doboza. Oldala, alja teteje. És mivel én a csöves rádióban azt is szeretem, hogy elég látványos tud lenni, ezért az eleje plexiből lesz, hogy látsszon ahogy belül fűtenek a csövek, forog a forgó és ott a hangszóró is, amit hallunk. Általában ezek el vannak rejtve a hallgatóság elől. El is neveztem magamban látvány-rádiónak. Azt is elhatároztam, hogy összeválogatok mindenféle korosztályú csöveket, nem mintha nem lennének azonos sorozataim. De ezeknek is meg kell szólalni együtt, és nem annyira unalmas. Így esett bele a szórásba egy új ECH3, egy EBF89, ECH21, EL6 és egy AZ1. Na meg dísznek egy EM84, mint a képen is látszik. Ebből volt egy új példányom, de amúgy is könnyű beszerezni. Lehetett volna még cifrázni, de ezek voltak itthon. És végre eljutottunk odáig, hogy nekiláttam. Mivel kezdi az ember? Mondjuk egy cipősdobozba elkezdi összegyűjteni az alkatrészeket. Utána kiteszi maga elé az asztalra, és nézegeti hogy mit lehetne ebből összehozni. És főleg megméri, hogy mindezt mekkorában?! Mert akkora sasszit kellene gyártani. (A képek rákattintva tovább nagyíthatók.)
Néhány darab A4 méretű üvegszálas nyáklemez következik, amit felaprítottam a megfelelő méretre.
Ezekből össze lehet forrasztani a megfelelő méretű sasszit, a szükséges erősítésekkel, pl. a trafó alá.
Utolsó képen egy próba, hogy minden elfér-e rajta, bár most már szinte teljesen mindegy... :) Jöhet a kifurkálás a nagyobb alkatrészek rögzítésére.
Jól látszik a képen, hogy az egyik kosaras csőfoglalat a merevítés útjába esett nem volt mit tenni, ki kellett vágni. Ennél nagyobb bajom ne legyen. Tanulság: ilyesmit máskor a főbb alkatrészek elhelyezése UTÁN kell beforrasztani. Mert végül is oda teszi az ember, ahová jólesik, meg ahol elfér. Alakul a dolog, a főbb dolgok a helyükön vannak. Kezdődhet a huzalozás, és az alkatrészek beforrasztása.
Igen, itt jön az az ötlet, amivel a forrlécezés, szegecselés és más egyebek kiválthatók. Van egy kis kézi gépem, amibe lehet marófejet fogni, és a nyáklemezbe, ahol épp kellett, belemartam egy kis nyák szigetet. Oda ment az alkatrész egyik lába, a másik fele mondjuk a csőfoglalatra, vagy a KF-re, és a végén az egészet összehuzaloztam. Az is praktikus, hogy a földre menő alkatrészeket, hidegítéseket, egyből és bárhol le lehet forrasztani a nyáklemez nagy összefüggő földjére. De más készülékben olyat is csináltam, hogy a sasszi alatt végigmegy egy-egy hosszabb sín, amikről az anódot vagy a fűtést le lehet venni, mindenhol, ahol kell. Ezeket is körbe lehet marni géppel, kis gyakorlattal nem is lesz annyira ronda. Biztos kéz kell hozzá, vagy legalább is az átlagnál biztosabb. Attól még mondjuk a vonalak kicsit csámpásak lesznek, de nem lőnek vele nyulat, nem a kerületi szépségversenyre készülünk. Így szépen helyükre kerülnek az alkatrészek, a kezelőszervek, és minden ami kell. Csöves készüléknél a huzalozás nem annyira kritikus, de azért a megfelelő helyeken az árnyékolt kábelek használata ajánlott, pl. a KF demodulált kimenete és a hangerő szabályzó poti, valamint az erősítő bemenete között. Ezeket a képeket valamiért nem lehetett nagyíthatóra betenni, ezért eleve nagyobban tettem fel.
A fenti utolsó képen már a komplett rádió látható. Jó megfigyelők nyilván észrevesznek némi anomáliát a forgókondi környékén, valóban így van, erről később még írok. Lassan kezdődhetett az élesztgetés, a fűtéskör kipróbálása, anódfesz tápegység elkészítése, és mérése, majd feszültség alá helyezés.
Az itt látható képen van egy (számomra) érdekes mechanikai megoldás, amit csak így tudtam kitalálni. Egy finomhangoló, ami az oszcillátor tekercs mellé fordít be egy kis nyáklemez darabot, ezzel a kis kapacitással némileg elhangolva azt. Mivel elég távol van tőle (6-8mm), ezért nem húzza el nagyon. Azért, hogy a tengely miatt ne recsegjen, illetve a kézkapacitás ne húzza el tekergetéskor, a tengelyt két ponton egy-egy reléből kiszedett "leszedő" földeli forgás közben, elég stabilan. Tehát a célját elérte a dolog. Hogy miért is volt erre szükség? Sajnos megint egy kis konstrukciós hiba. Az egészet már a cipősdobozban is látható VT forgóra találtam ki, méretre és rögzítésre is. Élesztgetéskor derült ki, hogy a forgó modulátor köri része (a sűrűbb) reménytelenül zárlatos. Erre nem gondoltam. Aztán három-négy óra kemény szenvedés után nemes egyszerűséggel rávágtam kalapáccsal és kidobtam a kukába. Másik akkor nem lévén - kényszerből - átterveztem az egészet egy Pacsirta forgójára, ami viszont nem rendelkezik fogaskerekes finommeghajtással, hanem egyből a tengelyt tekergeti az ember. Ez pedig nem eredményez valami precíz hangolást, főleg rövidhullámon. Tehát ezért vált szükségessé a finomhangoló beépítése. Jobb ötletem akkor nem volt. A készülék befejezése után aztán beesett egy roncs rádió, amiből kitermeltem egy jó VT forgót. Bár akkor már az előlap és minden más a nagyobb forgóhoz volt igazítva, azért valahogy beletettem. Így végül minden az eredeti elképzelés szerint alakult.
Most jött el a feketeleves, valahogy dobozba ácsolni az egészet. Szereztem 8mm-es rétegelt lemezt, ebből készült el a két oldala, ami már valami doboz-illúziót nyújt az embernek. Méretre vágtam, csiszoltam és lakkoztam (három rétegben, hogy valahogy kinézzen), utána felcsavaroztam a helyére. Erre lehetett aztán ráépíteni a maradékot. Időközben befutottak a forgatógombok is, nem valami korhű, de mivel semmi nem az, ezért nem túlzottan zavart, nekem kifejezetten ez tetszett...
A plexivel egy kollégám lepett meg, elég nagy darabot adott belőle, amiből kivágtam a megfelelő méretet. Most nézem, hogy a képen még a finomhangoló és a középen lévő hangszínszabályzó potméter sehol nincs, tehát ezt valamikor a doboz készítése közben faragtam bele. A plexi megmunkálásában nem annyira voltam járatos, mert féltem hogy reped, törik, karcolódik, de végül egész jól sikerült. Főleg a rétegelt lemez élébe fúrandó csavarok és lukak aggasztottak. De végül is bármelyik, menet közben a fúráskor elcsúszó fúró tönkreteheti az egészet. A furat oldalt könnyen kiszakad, csavarozáskor a fa megreped, szóval csupa öröm. Óvatos munkával szerencsére ezt is megúsztam. Kicsit aggasztott még, hogy az EL6 elég közel van a plexihez (így fért el), és mint tudjuk az EL6 - mint teljesítmény pentóda - nem kifejezetten a hidegen üzemelő csövek közé tartozik. Szerencsére a köztük lévő kb. 2 cm elégnek tűnik ahhoz, hogy ne olvassza meg. Melegnek meleg, de még a kéznek kellemes. Akkor nyilván a plexinek is.
A fedőlap végül famintás szalagparkettából készült el, a megfelelő perforálással. Ez az anyag nekem nagyon bevált, a hőt is elég jól viseli. A rádió belseje nem igazán tágas, és mivel elég sok hő keletkezik, ennek valahol el kell távoznia. Emiatt az igazán melegedős részek felett, ahol az AZ1 és az EL6 lakik, mémi perforálás következett, és mint később kiderült, nagyon helyesen. Elég kellemes meleg száll fel a lyukakon keresztül egy fél órás üzem után. A fedelét végül úgy tettem fel, hogy egyszerűen fel lehet hajtani, és ez hasznos lehet, ha egy csövet, vagy bármi más alkatrészt ki kellene cserélni. A harmadik képen a az alja látható, szintén maradék szalagparketta két kis faléc lábbal. Ezt is 6 db csavar tartja a rétegelt lemez élébe hajtott csavarokkal.
Már majdnem kész vagyunk, gondoltam legyen a végén valami show-elem, ezért tettem bele egy "varázsszemet", egy itthon talált vadi új EM84-es hangolásjelző csövet. Nem tudom, hol és mikor vettem, de nyilván sejtettem hogy egyszer lesz valami szerepe. Ez egy kis öcsi-panelen foglalt helyet a foglalatában, pár kiegészítő alkatrész társaságában, az egyik oldallapra csavarozva. A plexin keresztül pedig szépen világít. :) Nem untatok senkit olyan közbenső konstrukciós hibák megoldásával, hogy a nagyobb forgó kiforgatott állapotában nem fért el a hangszóró mellett, de sajnos ebbe is belefutottam. Mindegy, az is megoldódott ideiglenesen. Mert, mint ahogy írtam, végül került bele olyan forgó, amit szerettem volna. És az nyilván úri módon el is fért.
Fenti képek közül az elsőn egy hevenyészetten összeállított állapot látható, egy már működő állapot a régi gombokkal, amiket csak feltettem ideiglenesen, és a rádió hátulnézetben.
Ezzel tulajdonképp el is készültünk. A három utolsó képen már a végleges kinézetet láthatjuk, igaz, hogy még az Orion forgóval, de már befejezett, üzemképes állapotban. A kapcsolási rajzzal nem húzom már az időt, mert ugyan leskicceltem, de főként csak fejben van meg. Ezeknek a csöveknek a műsorvevő technikából ismert kapcsolásai nagyjából mindenki számára ismertek. Ettől én sem tértem el lényegesen. Remélem, fentiekkel tudtam valakinek ötleteket adni, esetleg kedvet valami hasonló építéséhez. Minden jót, sok sikert hozzá! :)
