Szánom-bánom, de valóban úgy kezdődött, hogy nem fizettük be a villanyszámlát. Nem azért, mert nem akartuk, hanem mert az utcánk átszámozása miatt valaki másnak dobálták be a csekkjeinket. Igaz, nekünk meg nem tűnt fel, hogy milyen régen nem érkezett csekk. A csekk valójában senkinek sem hiányzik. Állítólag felszólítottak minket, hogy ha nem fizetünk akkor kikapcsolják, de ezeket a leveleket is bedobálták valahova a csekkek mellé. Ne firtassuk, hogy az illető viszont inkább kidobálta őket, minthogy elhozza hozzánk két utcával arrébb. Mindegy, akik mostanában itt telket vesznek, többnyire ilyen újgazdag tahók. Nem tudják, kik laknak az utcában, de gyakorlatilag nem is érdekli őket. Semmi. De a számokat alapszinten azért nyilván ismerik.
Na, nem is ez a lényeg. Tavaly kapok egy telefont, hogy itt egy ember, jött kikapcsolni az áramot. Hű de jó, kérném a telefonhoz. Kiderül, hogy díj nemfizetés miatt ő most kikapcsol. Nem lehet nála befizetni, nem lehet postán befizetni, mivel ő most leköti, csak ELMŰ-nél lehet befizetni. Annak rendje-módja szerint le is kötött, ezért fizetik, nem azért hogy ember legyen. Hiába mondtam, hogy megyek haza, még délelőtt befizetem. Akkor hová lenne a le és a visszakötési díj?
Tényleg még aznap sikerült befizetni, bár Szentendrén csak úri módon délelőtt kegyeskednek ügyfelet szolgálni, és azt is csak úgy, hogy 11-re ott voltam és már nem kerültem sorra. Délben meg bezár a bót, lezár a rendszer, nincs itt nekünk sírás-rívás! Tetszett volna fizetni!! No sebaj, start be a Kunigunda útra. Ott toporgás a többi lekötött nyomorult között, pár röpke alázás a biztonsági személyzettől, majd kb. két óra leforgása alatt befizetni a hátralékot. Ígéretet tettek, hogy még aznap visszakötnek. Szerintem lekötni is kár volt, de mindegy. Nem abban az országban élünk.
Kora este megjelentek a reggelről már ismert partizánok, kb. egy perc alatt lett újra áram. Öröm, boldogság. Egészen 2 óra hosszat, amikor is az egész házban elkezdett vibrálni az összes lámpa. Vibrálgat-vibrálgat, majd egy fél óra múlva abbahagyja és megjavul. Nem sok jót jelentett, de most jó, akkor ne zaklassuk a hibabejelentőt. Rövid üzemzavar. Másnap minden rendben. Harmadnap este megint indul a vibrálás, de most a végén nem jön rendbe. Ülünk a sötétében, én próbálom a hibát bejelenteni. Természetesen aznap már senki sehová, majd másnap.
Másnap megérkeznek az ELMŰ szakemberei, nem a már ismertek, és nem azzal a kocsival. Oszlopra felmászás, sopánkodás. Hát ezt meg melyik fakezű bénabakter csinálta? Mondom: nem én, hanem Önök, tegnapelőtt. Ők aztán nem... kiderült, hogy van egy lekötözgető bagázs, azok valami alvállalkozók, kontárok, meg ami kell. Nem én mondtam, ők. Na, lényeg hogy nem jól kötötték, nem húzták meg rendesen, meg ami kell, de most ők majd aztán megmutatják. Úgy is lett, újra van áram, újra öröm meg boldogság.
Így volt ez néhány hónapig, amikor is eljött 2021 április. Egy szép havasesős csütörtökön csattanást hallok, és kezdődik a már jól ismert vibrálás. Minden hunyorog, semmi jót nem jelent. Kimegyek a ház elé, fent az oszlopon arasznyi szikrák ívet húznak két vezeték között. Gyorsan kapcsolom le a biztosítékot, szikrázás megszűnik. Kicsit várok, visszakapcsolom. Áram sehol. Na, a szikrázás tartotta benne a lelket. Telefon a nagyságos szolgáltatónak, hogy szikrázás az oszlopon, és no villany. Ok, jönnek, négy órán belül.
Becsületükre legyen mondva, egy-két óra múlva befutottak, igaz telefonon kellett navigálni őket, mert az átszámozás miatt az istennek nem találtak ide. Érdekes, amikor lekötni kellett, sokkal találékonyabbak voltak. Két partizán jött, mint utóbb kiderült két kocsival, csak az egyiket leállították máshol. Kérdezték mi a probléma? Mondom ha azon felül értik, hogy nincs áram, akkor tudnám sorolni egy darabig... Láthatólag értették, megálltak az oszlop alatt, és nézegették. Igen, mondom ez az oszlop, ennek a tetején volt a tűzijáték. Igen ám, de kiderült, hogy egyikük sem tud oszlopra mászni. Vagy tud, de nem mászhat. Vagy tud és mászhat, de nem akar. Nem is tudom, miben reménykedtek, hogy valahol a földön lesz a probléma, vagy elérik sámliról, esetleg felmászok én?
Tanakodnak, tanakodnak, majd kisütik, hogy kellene hívni kosaras kocsit. Mert ugyan ők szerelni tudnak, de felmászni nem. Ők ilyen földi típusok. Telefon a központnak, hogy kellene kosaras autó. Közben elmennek a másik kocsiért, és az egyik fickó elhúz ügyet intézni. Van idő bőven, mert a kosaras ugyebár nem rakéta, meg a fene tudja hol és mennyi dolga van. Azért egy óra múlva csak megérkezik. Mondom, ha most jön az, hogy a sofőr nem ért a daruhoz, akkor kiugrok az ablakon. ÉS igen. A sorőr nem ért, de az egyik szerelő igen, így feljutnak az áhított magaslatra. Hümmögés-hammogás.
Hát, ez a kötés - amit a legutóbbi profik csináltak - szarrá égett, és nézzem meg! Nézem. Szarrá égett, erről kár lenne vitát nyitni. Meg hogy ez egy ilyen fajta. Nem is kérdezem, hogy akkor miért ilyet tettek fel? Addig is jó lesz? Meddig? Azt mondja, most tett másfajtát. Nagyon köszönöm. Ez hány hónapot bír? Megjegyzem, a lekötés előtt évtizedekig semmi baj nem volt, most csak a saját szar munkájukat próbálják helyrehozni. Azt mondja,ne aggódjak, ezek mind ilyenek, kap egy kis nedvességet, és már annyi is. Érdekes, régen a szakik megpucolták a vezetéket, 30 centi hosszan, jól összetekerték, és 50 évre vasalva. Ezek a modern bekötő szemetek meg hónapokra vannak kalibrálva?
Búcsúzóul azt mondja, még ne nagyon örüljek, mert fent csupa toldott-foldott minden... darabokból van, ki kellene cserélni az egész vezetéket. Gondolom a házig? Vagy csak az oszlopon? Nem avat be. Mondom neki, hogy akkor uccu, mert most kedves kegyedék is itt vannak, no meg a kosaras kocsi és minden cucc ami szem-szájnak ingere, még nézni is tereh - tessék bátran érvényesülni. Ne kelljen már újra az ügyfélszolgálatot szórakoztatnom, a legközelebbi szikrázáskor, elölről kezdve az egész tortúrát.
És itt jött kérem az a csoda, amiért az egészet elkezdtem leírni, amiért megérte megszületni, végig gürcölni fél évszázadot, és végül megérni ezt a pillanatot. A szerelő szeme elfátyolosodott, a távolba révedt, és látszott milyen nehezen formálja a megfelelő szavakat. Mit mondhatna, valami méltót, ennek a drámai helyzetnek a feloldására? Végül így szólt, maga elé dünnyögve.
NINCS... NINCS NÁLUNK... VEZETÉK...
Kérdem én, vajon a két furgon milyen portékákkal van megrakva, amivel a megmentésemre érkeztek? Van-é benne rokka, hátha szőni-fonni kell, vagy péklapát, liszt és kovász, kemencével, hátha valahol sütni kell valamit? Traktorkerék, egy működő flipper, esetleg grillsütő vagy sílécek, felfújt ugrálóvár, kovácsüllő, napernyő és nyugágyak, egy bála lucerna, hintaszékek és rotációs kapa, netán toronyóra lánccal, amitől egy villanyszerelő - bármennyire is szeretné - képtelen magával VEZETÉKET hozni. Mert ugyan a villany, amit szerel, azon szeret menni ide-oda, de elvileg mehet valami másban is, ha akar - például rézcsőben - oldja meg. Hagyjuk ezeket az ostoba, elavult beidegződéseket.
A rejtély megfejtése még folyamatban. Ők távoztak, én meg órákig álltam leesett állal a házunk előtt, és könnyes szemmel integettem utánuk a zsebkendőmmel. Amikor beértem, még mindig volt villany...
